Történet

Történetünk a Shikon no Tama 四魂の玉, más néven Négy Lélek Szent Ékkő keletkezésével veszi kezdetét. Sok évszázaddal ezelőtt a Heian korszakban élt egy nagy szellemi erővel rendelkező papnő, a neve Midoriko volt. Japánban ez idő tájt a háború, az éhínség és a szellemek pusztították a falvakat és söpörtek végig a vidéken. Akkoriban az udvari nemesek irányították az országot. Nagyon sok ember meghalt. A szellemek felfalták a halottakat és a haldoklókat. Számuk egyre nőtt és erősebbek lettek. Sok pap és harcos próbált meg harcolni velük, de csak egyetlen ember Midoriko képes volt megtisztítani a szellemek lelkét. A szellemek bosszút akartak állni, ezért összegyűjtötték a seregüket és megtámadták a papnőt. Sárkányok, emberevő óriások és mindenféle szellemek egybeolvasztották testüket, hogy így nyerjenek meg egy csatát egy ember ellen. Midoriko hét napon és hét éjszakán keresztül harcolt ellenük, de végül a legerősebb szellem, egy erős és hatalmas sárkány yōkai (妖怪, „démon”) belemélyesztette a fogait a testébe. Utolsó erejével sikerült megragadnia a szellem lelkét, de a nagy erőfeszítéstől a saját lelke kiszakadt a testéből. Ami kiszakadt belőle az a Négy Lélek ékköve volt. Nem tudta megtisztítani a szellem lelkét, ezért megragadta, és bebörtönözte önmagával együtt. Bár a testük kővé dermedt, a szent ékkő belsejében továbbra is harc dúl Midoriko és a szellemek között. Még nem vesztette el a csatát. A négy lelket a sinto filozófia Naohi-nak (直霊, „az emberi szív”) nevezi, ami annyit jelent, hogy amikor a négy lélek harmóniában van egymással, akkor az emberi szív megtelik jósággal. A négy lélek: Aramitama (荒魂, Bátorság), Nigimitama (和魂, Barátság), Kusimitama (奇魂, Bölcsesség) és Sakimitama (幸魂, Szerelem). Amikor a Négy Lélek egybeolvad, akkor egyetlen ember lelkeként egyesül és ennek az egyensúlynak köszönhetően születik meg a Shikon no Tama. A Szent Ékkövet fel lehet használni jó és rossz célra is, mindez csak az ékkő birtokosán és annak céljain múlik. Amikor valaki rosszat tesz, a négy lélek feléleszti a gonosz energiákat és az ember ezeknek a hatalmába kerül, más szóval egy lélek lehet jó is meg rossz is és ez az átváltozás létrejöhet akár szellem, akár ember lelkében is. Ha a Shikon no Tama egy jószívű birtokos kezében van, akkor az ékszer kristályos gömb alakja világos rózsaszínen fénylik, ellenben ha az ékkövet gonoszság vagy romlott lélek fertőzi meg, akkor az ékkő kísértetiesen fekete-lila színűvé válik. A Szent Ékkő az évszázadok során több birtokosra is szert tett különböző emberek és yōkai-k személyében, többnyire mind gonosz célra használták fel az ékkő erejét. Egészen, amíg a szellemirtók falujába nem került Sango nagyapja idejében. A szellemirtók egy százlábú szellem testében találták meg, amit Sango nagyapjának sikerült megölnie, de ő és sok másik társa életüket vesztették az ádáz küzdelemben. A szent ékkő oly mértékben beszennyeződött, hogy a szellemirtók már nem voltak képesek kordában tartani. A yōkai taijiya-k (妖怪退治屋, „démongyilkosok”) ekkor keresték fel Kikyou papnőt. Kikyou képes volt megtisztítani az ékkövet a gonoszságtól. Számtalan szellem és ember próbálta megszerezni magának, Kikyou azonban nem engedte. Egy másik papnő, Tsubaki nem értett egyet azzal, hogy Kikyou-ra bízták az ékkő védelmét. Hiúságának köszönhetően magát érdemesebbnek tartotta volna a feladat elvégzésére, végül azonban még sem őt választották a Szent Ékkő védelmére. Nem akarta elfogadni a döntést, éppen ezért hátat fordított mesterének és annak tanításainak, majd elhagyta  sinto szentélyét. Tsubaki eladta a lelkét a szellemeknek az örök fiatalság megőrzéséért cserébe. Így született meg a sötét papnő. Kikyou-t szívből gyűlölte, gúnyosan többször is kis fruskának nevezte őt bármikor is szóba került a neve és a gyűlölettől elvakult Tsubaki megakarta öletni saját Shikigamijával. (式神, „megidézett szellem”, ami Tsubaki esetében egy fehér mérgeskígyó) Kikyou nyílvesszőjével visszaküldte rá a shikigami rontását, amely egyenest a jobb szemét vette célba és ez egy életre elcsúfította szépséges arcát a papnőnek. Bosszúból megátkozta a lányt. Azt mondta neki, ha valaha is beleszeret egy férfiba, akkor korai halála lesz, és az élete megtelik keserűséggel és bánattal. Kikyou hűvös tekintetű elutasítással válaszolt Tsubaki átkára. Úgy gondolta, hogy ő sose lesz szerelmes.

Ám a sors kereke mindig mozgásban van és különös fordulatot vettek az események. Egy nehéz harc után a meggyengült Kikyou észrevett egy alakot fenn a fán ülni. InuYasha volt az, még hozzá emberi alakjában. Ez volt az első találkozásuk InuYashával. Kikyou azt hitte, hogy ő is a Szent Ékkövet akarja elvenni tőle, de a harc felemésztette minden erejét és a kimerültségtől összeesett. Mikor Kikyou magához tért, meglepetten vette észre, hogy a számára idegen fiú életben hagyta. InuYasha később tudomást szerzett az ékkő hatalmáról és innentől kezdve folyton folyvást Kikyou nyomában volt, hogy megszerezhesse magának és ezáltal egészen szellemmé válhasson. InuYasha ugyanis egy Hanyō (半妖, „fél-démon”) félig szellem, és félig emberi lény. Ahogy a többi szellem is, miután tudomást szerzett a Szent Ékkő erejéről, mindennél jobban vágyott rá. A többi gonosz szellemmel ellentétben, neki nem állt szándékában bántani vagy megölni Kikyou-t, és Kikyou sem akarta bántani őt. Szánalmat érzett InuYasha iránt, mivel félszellem mivoltából ő is kitaszított volt. A félszellemeket ugyanis sem a szellemek, sem az emberek nem fogadják be maguk közé. Kikyou is hasonló érzésekkel küzdött. Míg más vele egykorú lányok átlagos életet éltek, addig ő az életét kockáztatva szellemekkel küzdött. InuYasha és Kikyou jól megértették egymást és ahogy telt-múlt az idő beleszerettek egymásba. InuYasha innentől kezdve már csak azért eredt mindig Kikyou nyomába, hogy megvédhesse és együtt lehessen vele. Amikor Kikyou felvetette neki az ötletet, hogy váljon emberré, InuYasha beleegyezett. Annak reményében tette ezt, hogy ha emberré változik, akkor Kikyou mellett élheti le az életét és Kikyou is így átlagos nőként élhetne tovább. Ha a Szent Ékkövet jó célra használják fel, akkor az ékkő megtisztul és eltűnik ebből a világból. InuYasha és Kikyou megbeszélték, hogy Kikyou elhozza aznap a faluból az ékkövet és emberré változtatja vele InuYashát. Nem is sejtették akkor még, hogy valaki egy gonosz és fondorlatos ármányt eszelt ki ellenük. Az illető egy Naraku nevű gonosz szellem volt. Naraku csapdát állított nekik. Elhitette velük, hogy elárulták egymást. InuYasha alakjában jelent meg Kikyou előtt és halálra sebezte. Kikyou még összeszedte utolsó erejét és az igazi InuYasha után eredt. Varázsnyílvesszőjével egy fához szegezte, majd belehalt sérüléseibe. Utolsó szavai húgához szóltak. Az volt a kérése, hogy a Négy Lélek ékkövét égessék el holttestével együtt, megakadályozva ezzel azt, hogy rossz kezekbe kerüljön. Kikyou lelke indulatosan és bosszúszomjasan tért át a másvilágra. Abban a meggyőződésben halt meg, hogy a férfi, akibe szerelmes volt elárulta őt. InuYasha a varázsnyílvessző fogságában mély álomba szenderült. Az ő lelke is megtört, hisz érthetetlen volt számára miért tette ezt vele a nő, akit szeretett. Naraku-nak volt indítéka gonosz tervének végrehajtására. Naraku egy sebesült bandita, Onigumo testéből és lelkéből jött létre, akire Kikyou talált rá és a gondjaiba vette. Egy elhagyatott barlangba vitte a szétégett férfit és ott ápolta súlyos sebeit. A bandita gyengéd érzelmeket táplált a papnő iránt, de az égési sérülései miatt mozgásképtelen és kiszolgáltatott volt. Egyezséget ajánlott a szellemeknek: eladja nekik a lelkét, cserébe megszerzi magának a Szent ékkőt és a papnő szerelme is az övé lesz. A szellemek elfogadták az ajánlatot. A Kikyou iránt érzett haragjukból és bosszúvágyukból született meg Naraku. Mikor tudomást szerzett arról, hogy InuYasha és Kikyou mit terveznek, ezt nem hagyhatta, hogy megtörténjen. Ugyanis, ha a Szent Ékkő eltűnik a világból, neki sem lenne esélye oly nagy hatalomra szert tenni, mint amit az ékkő képes biztosítani. Másfelől Naraku-ban ott dobog még Onigumo szíve, aki szerelmes volt az ifjú papnőbe. Mivel ezt az érzést nem tudta kiölni magából és Onigumo szívét sem tudta kivetni a testéből, ezért döntött úgy, hogy meggyilkolja. A szörnyeteg, aki megölte Kikyou-t még mindig él. 50 év telt el a borzalmas tragédia óta. Mindeközben ugrunk egy nagyot az időben. Egy másik korszak, másik világában megszületett egy furcsa nevű kislány..

1997-ben járunk a mai modernkori Japán fővárosában Tokyo-ban. Higurashi Kagome egy átlagos gimnazista lány, aki együtt él édesanyjával, kisöccsével Sōta-val és nagyapjával. A családi házuk melleti sintó szentélyt és síremléket gondozzák. Kagome a nagypapa minden meséjét kívülről ismeri már, az ezeréves Szent fa történetét vagy a Rejtett kút legendáját. Egész életében ezeket a történeteket hallgatta, de soha nem hitt el egyetlen szót sem belőlük, egészen a 15. születésnapjáig, amikor a macskát keresve a szentélybe ment. A kútból egy százlábú yōkai tört elő, ami karjaival megragadta a lányt és a kúton keresztül Kagome a feudális Japánba került. A démon a Szent Ékkő jelenléte miatt támadt fel, ami Kagome testében volt. Kagome az ékkő erejének köszönhetően puszta érintésével szétzúzta a démon testét és ezáltal megmenekült. Amikor kimászik a kútból a családját, a szentélyt és a házukat keresi, de hamar ráébred, hogy ez a hely már nem Tokyo. Felismeri a Szent fát és annak irányába tart. Amikor odaér meglepődik azon, amit meglát. Egy hosszú, fehér hajú, kutyafülű fiúra talál rá. Ekkor látta meg először InuYasha-t, aki mélyen a fához szegezve aludt. A falusiak észreveszik Kagome-t és megkötözve Kaede anyó elé viszik. A falusiak azt feltételezik róla, hogy egy kém vagy gonosz emberformát öltött szellem. Kaede meggyőződik róla, hogy nem akar nekik rosszat és nincs szándékában gonosz átokkal se sújtani a falut, ezért elengedi és vendégül látja a fiatal lányt kunyhójában. Az éjszaka kellős közepén újra felbukkan a százlábú démon, amely megtámadja a falut és óriási pusztítást végez rajta. A yōkai a Négy Lélek Szent Ékkövét követeli. Kaede kérdőre vonja a lányt, hogy nála van e a Szent ékkő. Kagome természetesen nem ért semmit, csak az egyértelmű a számára, hogy a szörnyeteg őt üldözi. Kaede a csontok kútjához akarja elcsalni a bestiát, (amelyből Kagome kimászott) hogy ott végezhessenek vele. Kagome segíteni akar a falusiakon, ezért menekülni kezd InuYasha erdeje felé, ahonnan egy mások számára láthatatlan fényt érzékel. A százlábú rögvest utána ered és továbbra is a Szent ékkövet akarja megszerezni. Kagome kétségbeesetten segítségért kiált, melynek hatására InuYasha felébred. Az első találkozáskor InuYasha Kikyou-nak hiszi a lányt az illata miatt, amíg rá nem ébred, hogy ő valójában nem is Kikyou. A szörnyeteg utoléri és kiszakítja Kagome testéből a Szent ékkövet, amelyet lenyel, így még nagyobb erőre tesz szert. InuYasha felajánlja a lánynak, hogy megmenti őt és a falusiak életét, ha kihúzza a nyilat a vállából. Kaede és a falusiak nem akarják, hogy ez bekövetkezzen, mert InuYasha szintén veszélyt jelentene rájuk. Kagome nem tehet mást. Megteszi, amire kéri és ezzel együtt megtöri a varázslatot. InuYasha elpusztítja a százlábú asszonyt, aki a támadástól darabjaira hullik szét. Miután elpusztította, megfenyegeti Kagome-t, hogy vagy átadja neki a Szent ékkövet vagy végez vele és mindenkivel. InuYasha rátámad, Kagome meg menekülni próbál előle. Kaede egy varázslattal InuYasha nyakába igézi a szelídítőnyakláncot, amelyet egykor még Kikyou készített InuYasha számára. Kagome a leigázás szavával Osuwari! (おすわり, „fekszik”) megfékezni InuYashát, amely a hanyō-t a földre teríti. Innentől kezdve InuYasha ártalmatlanná válik, ha Kagome a közelében van. Kaede anyó szent meggyőződése, hogy Kagome Kikyou reinkarnációja, mivel a testében volt a Szent Ékkő. InuYasha kezdetben egyáltalán nem kedveli a lányt, mert akárhányszor ránéz mindig Kikyou jut róla az eszébe. De mivel a Szent Ékkőt Kagome védelmére bízzák, így nem marad számára érdektelen se és a közelében marad, várva a megfelelő alkalmat, hogy elvegye tőle.

Kagome bizonytalanul és kellemetlenül érzi magát InuYasha viselkedése és a középkori Japánba tett utazása miatt és haza szeretne inkább menni. Amikor a hazaszökésre készülne a kútnál banditák ejtik fogjul és elrabolják a főnökük parancsára. A banditák vezérét megszállja egy dögevő keselyűszellem, amely megszerzi magának az ékkövet és lenyeli azt egészben. InuYasha Kagome megmentésére igyekszik, majd az ékkő után erednek. Kagome, habár még soha nem lőtt íjjal, most mégis rákényszerül életében először arra, hogy harcoljon. Igyekszik eltalálni a célpontot, de mivel nem ért hozzá, többször rosszul lő. InuYashának sikerül darabokra szaggatnia a keselyűt, azonban az újra összerakja a testét. Kagome a madár lábát ráerősíti a nyílvesszőjére, amelyet az ékkő vonz magához, így eltalálja a szellemet. A madárral együtt az ékkőt is eltalálja, amely többezernyi szilánkra törik szét, és szétszóródik az egész világban. A történet igazi cselekménye innen veszi kezdetét. Kagome és InuYasha együtt útnak indulnak, hogy összegyűjtsék az ékkőszilánkokat. Kagome Kikyou reinkarnációja, így képes érzékelni az ékkőszilánkok jelenlétét, és InuYasha az, akinek erejével esélyük van az eléjük álló akadályokat és szörnyetegeket legyőzni. Útközben egymásba szeretnek és több barátra is szert tesznek Shippou a kis rókadémon, Miroku a nőcsábász szerzetes, Sango a szellemirtó lány és Kirara a macskadémon társaságában. Kiderül az is, hogy InuYasha és Kikyou Naraku aljas cselszövésének áldozatai lettek. InuYasha mindenáron megakarja találni és végezni Kikyou gyilkosával. Naraku a szerzetest megátkozta a kezén tátongó szélörvénnyel, amely egy nap őt is behúzza magába és végez vele. Sango majdnem életét vesztette, amikor Naraku lemészároltatta a szellemirtókat Sango kisöccsével, Kohaku-val. Mindannyian az ékkőszilánkokat keresik, közben rengeteg ellenség keresztezi az útjukat. Üldözik és feltett szándékuk, hogy megtalálják Naraku kastélyát és elpusztítsák őt, aki szintén az ékkőszilánkokat gyűjti össze, hogy legyőzhetetlenné váljon. InuYashának többször szembe kell szállnia féltestvérével Sesshōmaru nagyúrral a Tessaiga (鉄砕牙, „A pusztító vas agyar”) birtoklásáért és egy gonosz boszorkány, Urasue ellopja Kikyou földi maradványait és feltámassza a sírhantból vett föld és a hamvak segítségével.