Do as Infinity - Fukai Mori

Japán dalszöveg:

Fukai fukai mori no oku ni ima mo kitto
Okizari ni shita kokoro kakushiteru yo
Sagasu hodo no chikara mo naku tsukarehateta
Hitobito wa eien no yami ni kieru

Chisai mama nara kitto ima demo mieta ka na

Bokutachi wa ikiru hodo ni
Nakushiteku sukoshi zutsu
Itsuwari ya uso o matoni
Tachisukumu koe mo naku

Aoi aoi sora no iro mo kizukanai mama
Sugiteyuku mainichi ga kawatteyuku
Tsukurareta wakugumi o koe ima o ikite
Sabitsuita kokoro mata ugokidasu yo

Toki no rizumu o shireba mo ichido toberu darou

Bokutachi wa samayoi nagara
Ikite yuku doko made mo
Shinjiteru hikari motome
Arukidasu kimi to ima

Bokutachi wa ikiru hodo ni
Nakushiteku sukoshi zutsu
Itsuwari ya uso o matoni
Tachisukumu koe mo naku

Bokutachi wa samayoi nagara
Ikite yuku doko made mo
Furikaeru
Michi wo tozashi
Aruiteku eien ni
Tachisukumu koe mo naku
Ikite yuku eien ni

Angol dalszöveg:

I'm sure that the heart I left behind
still lies hidden in the heart of the deep, deep forest.

Exhausted, without the strength to search
people vanish into the infinite darkness.

If it's so small, I wonder if I can see it even now?

As we live on,
we lose a little bit more.
Shrouded in falsehoods and lies,
we stand frozen to the spot, unable to cry out

The days pass by and change,
without us even realizing how blue the sky really is.

Overcoming that made-up scheme, we live the present,
and our rusted hearts begin to beat again!

If we can find the rhythm of time, we can fly once again

We live our lives
wandering to the ends of the earth.
Believing (in you?), now I begin my journey with you,
in search of the light.

As we live on,
we lose a little bit more.
Shrouded in falsehoods and lies,
we stand frozen to the spot, unable to cry out

As we live on,
we lose a little bit more.
Shrouded in falsehoods and lies,
we stand frozen to the spot, unable to cry out

We live our lives
wandering to the ends of the earth.
Closing off
the way back,
we walk on for eternity.

We live our lives standing frozen to the spot,
unable to cry out, for eternity...

Magyar dalszöveg:

Biztos vagyok benne, hogy a szív, amelyet hátrahagytam,
Még ott fekszik a mély, mély erdő szívének rejtekében.

Kimerülten, a végtelen mélységbe tűnő emberek
Kereséséhez szükséges erő nélkül.

Mivel oly kicsi, kíváncsi vagyok, látom-e még valaha...

Ahogy élünk,
Mindig egy kicsivel többet veszítünk el.
Hazugságokba burkolózva
Fagyottan állunk, képtelenek vagyunk kiáltani.

A napok elhaladnak, és változnak,
Anélkül, hogy észrevennénk, milyen kék is az ég.

Legyőzve ezt a kitalált rendszert a jelennek élünk,
És rozsdás szívünk újra dobogni kezd!

Ha rálelünk az idő ritmusára, még egyszer képesek leszünk repülni.

Éljük az életünk
A Föld vége felé vándorolva.
Abban a hitben élve, hogy most kezdődik az utam veled,
Hogy ráleljünk a fényre.

Ahogy élünk,
Mindig egy kicsivel többet veszítünk el.
Hazugságokba burkolózva
Fagyottan állunk, képtelenek vagyunk kiáltani.

Ahogy élünk,
Mindig egy kicsivel többet veszítünk el.
Hazugságokba burkolózva
Fagyottan állunk, képtelenek vagyunk kiáltani.

Éljük az életünk
A Föld vége felé vándorolva.
Lezárva
A visszavezető utat,
Örökké csak megyünk tovább.

Éljük az életünket örökké fagyottan állva,
Képtelenül arra, hogy kiáltsunk, az örökkévalóságig...