Halálom napjáig.. - Prológus

Prológus

Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még a Nagy Kutyaszellem, InuTaisho élt, létezett egy nép. Sokban hasonlítottak a démonokra, de mégis mások voltak. Ők voltak az íriszek, kik az északi területek urai voltak. Békében éltek a démonokkal, de egy napon a déli tartományok ura, Takedo Akariu, szemet vetett a virágzó tartományra, így hadat üzent az íriszek vezetőjének. Háború közeledett, egy igen véres háború elé nézett a nagyúr és népe. Észak nem vehette fel a versenyt Déllel, hiába, hogy Észak kiváló vidékekben volt gazdag, de harcban és seregben Dél felülkerekedett rajta. Viszont Swinosi, az északi területek nagyura eléggé jó viszonyt ápolt, mondhatni barátságot, a nyugati területek urával, InuTaishóval. Nyugat, valljuk be, sokkal jobban virágzott, mint Észak, sőt az összes tartomány alulmaradt vele szemben. Az íriszek segítséget kértek InuTaishótól, és meg is kapták. A háború, igaz, sok évig tartott, de végül Észak győzött Nyugat segítségével. A déli nagyúr visszavonulót fújt, így megtarthatta hatalmas birodalmát. Az északiak hálásak voltak a nyugatiaknak, hogy megmentették a birodalmukat egy hatalmas veszteségtől. Se a déliek, se senki nem próbált harcba bocsátkozni ekkora túlerővel szemben.

Lassan száz év is eltelt azóta, hogy sikeresen leverték a déliek támadását. Swinosi több száz éve uralta az északi területeket, de még nem született örököse. Felesége már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is teherbe essen, de ekkor a palotába érkezett egy varázslónő, és felkereste az úrnőt. Nagy hírnévnek örvendhetett a varázslónő, mert az úrnő fogadni kívánta. A nő megjósolta, hogy kettőszáz év múlva életed fog adni egy életerős kislánynak, de azt is megjósolta, hogy míg él, nagy veszélyben lesz az élete egy féldémon miatt. Hina úrnő nagyon megörült a hírnek, és menten elújságolta a hírt férjének, aki szintén bánatos volt az örökös hiányában. Boldogok voltak, de beárnyékolta mindenki tudatát a palotában, hogy a születendő hercegnő nagy veszélyben lesz.

Swinosi rengeteget gondolkodott ezen a tényen, és tudta, hogy Északon a lánya nem lesz biztonságban. Ekkor a palotába hívatta régi jó barátját, InuTaishót és fiát, Sesshoumarut. Swinosi nagyúr fájó szívvel, de felajánlotta legdrágább kincsét, a még meg nem született lányát InuTaisho fiának, Sesshoumarunak. Azzal a tudattal, hogy nyugaton jobban meg tudják védeni a hercegnőt, mint itt. A két inuyoukai pár napig tanácskozott ez ügyben, de kecsegtető választ adtak. Elfogadják az ajánlatot és ez által a házasságot is. A kutyadémonok visszatértek nyugatra.

Egy-két évvel később…

Nyugati futár érkezett Észak palotájába. Azután, hogy InuTaisho elfogatta Swinosi ajánlatát egy, a Ryukotsuseijel folytatott csatát megnyert, de súlyos sérüléseket szerzett, és még aznap éjjel, félszellem fiát és annak halandó anyját védve, az égő palotában lelte halálát. Ekkortájt kezdődtek a folytonos észak ellen irányuló támadások, de a birodalom rendesen helytállt, és még a déli tartomány urát is visszaverte. InuTaisho és nyugat segítsége nélkül. Swinosi gyászolta hősi halált halt barátját, hisz ő is megtett volna gyermekéért és feleségéért mindent, még ha az az életébe került volna, akkor is. A háborúk után nyugodt időszak övezte át egész japán területét. A nagyúr a tragédia után nem hallott többet nyugat felől.

Kettőszáz évvel később…

Az északiak a trónörököst várták. Hina úrnő már hosszú percek óta vajúdott, amik lassan órákká nőtték ki magukat. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Mindenki izgatottan, de aggódva vészelte át az éjszakát. Hajnalban a palota ura babasírást hallott, egy életerős sírást. Ebből következtetett a nagyúr, hogy egy igen életerős gyermeke született. A bába kijött közölni a jó hírt. Swinosi azonnal bement feleségéhez és újszülött lányához. Felesége megviselt, de boldog arccal fogadta a szobában. A csöppség, ki olyan aprócska volt, csöndesen szuszogott anyja karjaiban, és apját kémlelte azokkal a zöld színű szemeivel. Rövid, mályvaszínű hajjal született, pont, mint az anyja. A szülők boldogok voltak, hogy az ég egy ilyen gyönyörű gyermekkel áldotta meg őket. Megérte erre a kislányra várni.

Lassan eltelt egy nap, úgy tűnt, semmi sem árnyékolhatja be ezt a csodálatos eseményt. Azonban alighogy megszületett a gyermek, megjelent a varázslónő, ő is írisz volt, így nem állt szándékában bántani a hercegnőt. Ezért amint fogadni tudta őt az uralkodó házaspár, azon nyomban elmondott nekik egy fontos dolgot. Ugyanis a jóslata szerint a lány nem lenne biztonságban, ebben a korban semmilyen körülmény között se. A nő készített egy medált, ennek segítségével a jövőbe tudnak utazni, hogy biztonságba helyezzék a lányukat. Az lesz a legjobb, ha örökbe adják egy jövőbéli halandó asszonynak. De ha megérett az ereje, már nem lehet visszatartani saját sorsától, neki az rendeltetett, hogy legyőzze az életére törő gonoszt, és uralkodjon észak íriszei felett.

Hina úrnő nem tudta elfogadni a tényt, hogy meg kell válnia egyetlen lányától, de végül belátta, hogy nincs más választása, ezt az utat kell választania. Swinosi nagyúr erős volt, így feleségét vigasztalta, de legbelül, a maszk alatt neki is fájt a szíve lányáért, de tudta, hogy egy napon viszontláthatja őt, és csak ez tartotta benne a lelket. A varázslónő aktiválta a medált, és egy átjárót nyitott meg a két világ között. Lassan beléptek az ismeretlenbe.

Egy asszonyt pillantottak meg egy udvarban, épp sepregette a lehulló leveleket. Hina mellé lépett, és a megszeppent nő kezébe nyomta a kis csomagot, de már potyogtak a könnyei. Swinosi egy ládát rakott a lába elé. A nő csak tartotta a kis csomagot a kezében, és nem tudta, mi tévő legyen, csak állt, meg se mozdult. A szülők látták zavarát, és csak annyit mondott a férj, hogy:
- Viseld gondját a lányunknak, de ha eljön az idő és megérett az ereje, el kell engedned oda, ahová valójában tartozik. – A nő, ki tudja miért, de bólintott. Swinosi belépett az átjáróba és eltűnt, Hina még visszafordult utoljára, és csak annyit mondott:
- A kislány neve Midori – és eltűnt a lila fényben, a fény lassan szertefoszlott, és ami előbb történt, az csak képzelgésnek tűnt, de nem, hisz ott volt a nő kezében az aprócska leányzó, és a láda a lábai előtt.
- Midori – nézte meg a kezében tartott gyermeket, mely most érdeklődve nézett bele a nő fekete szemeibe, melyeket hosszú, fekete haj keretezett.

Ugrás a következő részhez »